Írógörcs 5.

Folytatom.. bár nem tudom, meddig.
Nincs már ihlet, nincs már motiváció.
Sorry, ha rossz lett :c 
*Sóhajt*
Sajnálom, hogy erre ilyen sokat kellett várnotok! *Hajlong* 

Gusztustalan.

Minden tiszta mocsok.
El is felejtettem, milyen volt a lepedőm színe eredetileg, mert már mindent átitatott a mélyvörös folyadék. Az ágy, a szőnyeg, a fal, és a kezeim egészen könyékig.. mindent beterített a meleg, ínycsiklandó vér. Undorító, és egyben mámorító. Rosszul leszek, mégis izgatott ha ránézek a szétszabdalt testre, ami előttem hever ájultan. Apró húscafatokban lóg a bőr Angyalka gyönyörű testéről.. A szobát a vér bódító fémes szaga tölti meg. Egyszerre vagyok ettől ijedt, és boldog.. az elmém ketté szakadt.
Ízléstelenül nyestem szét az előttem lévő testet. Legalábbis.. azt hiszem én voltam. Nem emlékszem. De ahogy látom, senki sincs a szobában rajtam kívül, főleg nem olyan, aki könyékig véres lenne.. ezért asszem' tényleg én tettem. A tizenhat, tizenhét sérülés, amit okoztam halálos is lehet. Türelmetlen vulkánként hagyta el Angyal testét az éltető nedv. Nagyon nyeltem, és elborzadtam a látványra. Ezt tényleg én műveltem? De hiszen.. én csak meg akartam vagdosni egy kicsit. Nem ölném meg, ahhoz túlságosan is szeretem. Egyfajta pánik lepte be az elmémet. Most mi lesz, mi lesz? Hagyom meghalni, vagy hívjak mentőt?..
Na meg egy faszt!
Még lélegzetet vettem, hogy újra az irányításom alá vonjam az elmém. Csak nyugi, nincs semmi baj. Még lélegzik, életben van. Nincs ok a pánikra, majd én megoldom. Lemásztam róla óvatosan, és a fürdőbe siettem. Tű, cérna, fertőtlenítő.. szerencsére minden van itthon, amire szükségem van.
Az ágyhoz érve most szorosan kikötöztem Angyal testét. Nincs érzéstelenítőm, és semmi nem garantálja hogy nem fog felébredni miközben épp összevarrom. Valószínűleg pokolian fog majd neki fájni. Ah, de izgi! Látni akarom a fájdalmát!
Újból a csípőjén foglalok helyet, és nekikezdek. Nem izgulok, nem remeg a kezem, semmi ilyesmi. Bár most először varrok össze egy sérülést, sokszor láttam, ahogy anyám csinálta, úgyhogy nem nagy cucc. Felpillantottam, hogy meglássam, reagál e valamit. Hát persze. Összeráncolta a homlokát, halkan morgott valamit. Bárcsak felébredne.. ha meglátná hogy épp összevarrom a hatalmas sérüléseit, talán annyira megijedne hogy sokkot kapna. Ahw, bárcsak..!
Csapzott, véres haja mohón tapadt sápadt, könnyáztatta arcára. Te jó ég.. még így is gyönyörű. Azt hiszem, nekem az összes létező arckifejezése tetszik. De főleg az, amikor édesen könyörög nekem, majd hirtelen a legcifrább káromkodás hagyja el csinos kis ajkait.
Csak 5-6 sebet varrtam össze, amik láthatóan nagyon mélyek voltak. A többit hagytam a francba, kit érdekel. Se cérnám, se türelmem nincs hozzá. Angyal egész végig ájultan feküdt, alig bírtam belőle valami reakciót kicsikarni. Kurva unalmas ez így.
Tehát, amíg az én Csipkerózsikám alszik, én lemostam magamról a vért, és levetettem a mocskos ruháim. Épp öltöztem, mikor hallottam hogy az én drágám felkelt. Sikított egyet, majd kétségbeesett sírásba kezdett. Szinte fuldokolt, annyira bőgött. Ez megmelengette a szívemet.
Elmosolyodtam, és mikor felöltöztem belibbentem hozzá.
Mi ez, mi ez? Mi történik!? Nagyon fáj!
Nyögi kétségbeesetten, a könnyeit nyelve. Próbálta kirántani kezét a bilincsből, de az csak türelmetlen vérszomjjal mart bele vékony kis csuklójába. Ettől ismét hangosan felzokogott.
Elég már, elég! Nem bírom! Kérlek! Segíts!
Ebben a pillanatban rám meresztette hihetetlen kék szemeit. Tekintetét elhomályosította a rettegés, a félelem, az aggodalom. És mintha.. egy halvány reményt is láttam volna. Igen, határozottan.. reménykedve nézett rám. Egészen elámultam emiatt, talán még a szám is nyitva maradt.. Remény? Hogy válthattam ki belőle reményt? Hisz én kínoztam meg, én fojtogattam, majdhogynem megöltem!
Emiatt iszonyú dühöt éreztem. Nem, ebben a szobában nem létezhet a remény. Nem engedem. Azt akarom hogy adja fel teljesen, hogy már ne érdekelje, mit fogok vele művelni! Egy csalfa kis reménysugár nem adhat neki erőt. Nem lehet. 
Ökölbe szorítottam a kezem, és hozzá sétáltam. Láttam, hogy újból  remegni kezdett. Azt hiszem igen csak rémisztő látvány lehettem, mert összevizelte magát. Bár ez előfordulhat amiatt is, hogy már körül belül 22 órája az ágyhoz van kötözve. Nem érdekelt. Mikor odaértem hozzá a hajába markoltam erősen, és a fejét az ágyrácshoz vágtam. Úgy nagyjából ötször. Egészen addig csináltam, amíg már nem visított a sírástól.
Leírhatatlan látványt nyújtott.
Az ágyhoz volt bilincselve, lábai kikötözve, egy melltartóban, és egy rövidnadrágban. A testén különféle ízléses- és ízléstelen vágások váltották egymást. A színes kis cérnákat igazán mulatságosnak találtam, amivel összevarrtam a sebeit. Csuklóiból ömlött a vér, hisz megint addig kalimpált a kezeivel hogy a bilincs teljesen szétmarta a kezeit. Hosszú barna haja vértől mocskosan, kócosan terült el a gyűrött lepedőn. Kék tekintetét elhomályosították a könnyek. Szemei egészen bevörösödtek és megduzzadtak a sírástól. Ajkait már véresre harapta, gondolom így terelte el a figyelmét a többi fájdalmáról.. Mellkasa szaporán emelkedett fel le, miközben a bilincs és a kötelek szorítása ellenére láttam, hogy próbálja magát minél jobban összehúzni, hátha úgy nem tudom bántani. Teste egész ízben remegett, és libabőrös volt. Láttam, ahogy néha nyelt egy nagyot. Gondolom, alig kap levegőt a sírástól.
Nem, ez.. tényleg.. leírhatatlan. Látnotok kéne, amit én látok. Talán betegnek gondoltok, de ez igazán gyönyörű!
Végigsimítottam az arcán, majd egészen közel hajoltam hozzá. Egy ideig csak méregettem fagyos, türkiz szemekkel ijedt arcát, majd egy rövidke csókot nyomtam az ajkaira.
Elérkezett az éjszaka. Miután megbizonyosodtam róla hogy tökéletes biztonságban vagyunk -ajtók bezárva, bilincs és kötél a helyén- nyugodtan zártam be magam után az ajtót, amint kiléptem Angyal szobájából. Aznap este minden lelkiismeret furdalás nélkül feküdtem le aludni. Boldog voltam.
Kimondhatatlanul boldog. 

Írógörcs 4.

Ímhol lőn' a folytatás. c: Remélem tetszeni fog. 

Keservesen zokog.

A lepedő a vérétől mocskos. Egyszerre undorító és fenséges látvány.
Hát igen.. erre még én sem számítottam. Amikor szikével a kezemben jelentem meg a szobában, úgy terveztem, csak ráijesztek kicsit.. azt hiszem, talán túlzásba estem. De mindegy, nem érdekel. Elvégre már megtörtént, és nincs mit megbánnom rajta.
Mikor beléptem, és megpillantotta a szikét, ijedten kapta rám gyönyörű kék szemeit. Ne ne, kérlek! Nem fogom megpróbálni többet, esküszöm! -Esdekel folyamatosan. Milyen édes! Azt hiszi meg akarom büntetni amiért el akart szökni. De igazság szerint csupán élvezem a látványt, ahogy fél. Ilyenkor a test nagyon vicces látványt nyújt. Szüntelen remeg, pupillái beszűkültek, tekintetét elhomályosítja a könny. Csuklóját már véresre marta a bilincs, de még csak meg sem érezte, hisz a félelem elnyomja a fájdalmat. Felé tartottam a szikét, mire felsikoltott. Ennyi. Nem is kellett csinálnom semmit, de ő már sikít és könyörög. Ha már csak a vágóeszköz látványa ilyen reakciót vállt ki belőle, mi lesz, ha meg is vagdosom kicsit?

Nem bírtam ellenállni a kísértésnek.

Mivel ki volt kötözve, nem volt nehéz dolgom, egyszerűen felé emelkedtem az ágyon. A csípőjén helyezkedtem el és ültem le, hogy ne tudjon nagyon mozogni. Mivel mostanság nagyon meleg van, lengén volt felöltözve. Egy halvány rózsaszín selyemblúz volt rajta, és egy koptatott farmer rövidnadrág, ami tökéletes rálátást engedett hosszú, karcsú lábaira. Nyugodtan kezdhettem volna a lábaival is, ha már úgyis szabadon vannak, de most kényelmesen helyet foglaltam a csípőjén, nem volt kedvem lejjebb csúszni. Felemeltem a szikét és egy könnyed mozdulattal levágtam róla a felsőt. Az éles eszköz olyan mohón szaladt végig a finom selyem anyagon, mintha önálló akarata lenne. Éreztem, amint behúzza a hasát. Nem akarta hogy megvágjam, miközben a felsőjével babrálok. Száját összeszorította, tudtam hogy fél de ennek nem akart hangot adni. Amint levarázsoltam róla a felsőt szemeim elé tárult csipkés melltartója és a makulátlan fehér, feszes hasa, amely a fekvő helyzettől egészen beesett. Vékony bőrén át játékosan kirajzolódtak a bordái, lejjebb pedig a medencecsontja ágaskodott ki türelmetlenül. Ujjaimmal végigzongoráztam a bordák mélyedésein. Az érintésemtől annyira megijedt, hogy összeszorította a szemeit is. Az én drága angyalkám teljesen az ujjai köré csavar ezekkel a hihetetlen reakciókkal. Azon törtem a fejem, mégis hol vágjam meg először.. annyi lehetőségem van, nem is tudom.. A kulcscsontja, a bordái, az alhasa.. mind olyan hívogató. Nagyot nyeltem idegességemben. A szike óhatatlanul remegett a kezemben, miközben a bőréhez közeledtem. Ő pedig annyira behúzta a hasát amennyire ha lehetett, hátha így majd nem tudom bántani.. tévedett. 

Egy éles sikoly töltötte be a kicsiny szobámat. Engem pedig elöntött az adrenalin. Az éles kis szerszámot végül az legalsó bordája mentén húztam végig, csinos kis vörös csíkot hagyva magam után. Nem nyomtam hozzá olyan erősen, hogy bármilyen szervet érintsek, de ahhoz épp elég volt, hogy szétnyíljon és beleláthassak a mély sérülésbe. A hasa közepétől egészen az oldaláig vágtam fel. Megbabonázva néztem a sérülést. A fémes, mélyvörös vér úgy bugyogott ki a testéből, mintha mindig is erre várt volna. Arra, hogy valaki kiszabadítsa a test fogságából. És most hogy ez megtörtént, arra folydogál amerre akar. Végig a kemény bordákon, a puha, feszes hason beleivódva a lepedőbe, mintegy csendes és nyugodt pihenőt találva magának. Mennyit, de mennyit képzelegtem erről a pillanatról.. százszor, ezerszer jobban élvezem, mint azt valaha is képzeltem. Tekintetem nagy nehezen angyalka arcára vezettem. Sírt. Nem is, inkább zokogott. Csak úgy nyelte a könnyeit miközben teste úgy rázkódott, mintha áramütés érte volna. Az ajkamba haraptam izgalmamban, és a sebre pillantottam ismét. Odaillesztettem a szikét a másik oldalra, és egy ugyanolyan bemetszés ejtettem, csak éppen a másik oldalon. Egy újabb sikoly. Újabb könnyzuhatag. Újabb görcsös rángatózás. Imádom, imádom, imádom! Ez a seb kissé mélyebb lett, mint az előző. Nem vagyok túl precíz.. ennek nem örülök. Ha valamit csinálok, az legyen tökéletes. Így a másik sérülésre pillantottam, és újból végigvágtam hogy ugyanolyan mély legyen, mint a másik. Rendben, lett két tökéletes vágásom. Sikoly sikoly hátán. Ezt már szeretem.

Lassan közelebb hajoltam az arcához. Közelről, egészen közelről akartam látni, ahogy szenved. Angyal ezzel ellentétben ismét tüzes szemekkel nézett fel rám, mint aki mindig csak erre várt.. hirtelen megszédültem. Az én angyalom olyan erővel fejelt meg, hogy majdnem lepördültem róla, és akkor a földön végeztem volna. Belém nyílalt a fájdalom, de ugyanakkor az izgalom is.. Végre, ez az! Ha csak feküdne, mint egy hulla egyáltalán nem élvezném. Ráadásul nem lep meg, hogy értékelem a fájdalom érzését, elvégre évekig vagdostam a combomat. Nem azért, mert meg akartam halni, félreértés ne essék. Csupán így vezettem le a szadista ösztöneimet. Amikor arra gondoltam, hogy valaki mást akarok bántani, magam vágtam meg, hogy felfogjam, ez nem jó dolog. Láthatóan szart se használt az elméletem. Hogy a fenébe lehet valami rossz dolog, ami ennyi izgalmat és örömöt okoz nekem? Az csak jó lehet, nem? 

Miután megfejelt, elkaptam a hajánál fogva és erősen belemarkoltam, ahogy a filmekben szoktuk látni. A másik kezem ökölbe szorítottam, és arcon vágtam. Nem vagyok túl erős, de ez egy olyan jól irányzott erős ütés volt, hogy egy foga bánta, és felrepedt a szája. Láttam, ahogy elborzad az arca és kis híján elájul. Miután a szája megtelt vérrel elhajolt, köpött egyet és ezzel együtt a foltos, vértől mocskos lepedőmre hullott a foga is. Újból megmarkoltam a szikét, és belevágtam.. újra és újra.

Mire feleszméltem, angyalka elájult a fájdalomtól. 

Széttrancsíroztam az egész felsőtestét.. egy, kettő, három.. azt hiszem tizenhat vágást ejtettem rajta. Ijesztő látvány volt. Át a bordáin, a köldökén, az oldalán.. ezt tényleg én tettem? Mi a fasz?.. Nem.. nem emlékszem rá.
Ezek nem szép, tiszta vágások..
Ez nem lehettem én.

Üzenet - Tőlem, nektek.

Heló. 

Mivel egyre több idióta szóbeszéd meg pletyka van rólam, úgy gondoltam ideje pontot tenni a dolgok végére.

Tehát, ez egy üzenet a Kimiko rajongóknak (ha vannak egyáltalán ilyenek, lol) és a Kimiko utálóknak egyaránt.

Láthattatok engem már fiúként, lányként, hosszú és rövid hajjal, szivárványszín szemekkel és ezerféle random cosplayben.

És ezen a ponton megállnék. 

Folyamatosan kapom a leveleket, az üres vádolgatásokat miszerint; Én egy külföldi lány képeit lopkodom, illetve csak a google-ről szedem a képeket, mivel minden képen máshogy nézek ki. Ó és volt még egy két vád, amit inkább belinkelek, olyan szinten szánalmas.

****

"a probléma ott kezdődik, hogy nem is te vagy a képeken és amiket linkelgetsz termékeket, azokról az oldalakról te nem vehetsz és nem is vehettél soha semmit! :)"

te most ask celebnek képzeled magad? :s húha. nem vagy nagy szám, csak szólok :s az agyonszerkesztett képeken én is szép vagyok. látom photoshop a barátod."

"elég gáz, hogy mindenki beveszi hogy te vagy a képeken:s. egyértelmű hogy egy külföldi cosplayer csajszi képeit lopkodod:ss"

"tom, h magadnak irogatod h fake vagy es ezt a facew ask nép elhiszi....................................aztán eljátszód h teljesen ki vagy akadva.... mekkora lol erre meg nem mersz válaszolni plána nem videóval;))))))))))))))))))))))))))))"

Na, akkor most had világosítsam fel az összes ilyen okos embert.

Tehát, tévhitek Kimikoról;

*Nem vehettem, és nem is vehetek soha semmit az ebayről, az eyeluverről, és a többi oldalról, amiket belinkeltem*

Kérdem én, MIÉRT IS? Ó édes jézus, ez a legviccesebb vád, amit valaha is hallottam c: Az ebay lényege az, hogy bárki, bármely országból meg tudja rendelni azt, ami esetleg az országában nem elérhető, illetve túl drága. Eyeluver, Zylsociety, honeycolor.. innen rendeltem a lencséimet. Paypallal kell fizetni mindhárom helyen, és külföldre is szállítanak, szóval ismét csak nem értem, hogy miért ne vásárolhatnék innen.^^

*Magamnak írogatom hogy fake vagyok*
Hát persze. Olyan szinten magányos és szánalmas vagyok, hogy a facebookozók szánalmára és védelmére van szükségem.  Hát.. ÚRISTEN. Micsoda logika. Ha azt mondom, fake vagyok az a baj, ha nem, akkor meg az. :'D Erre már nem is tudok mit reagálni, csak gratulálni tudok ehhez az elmélethez.

*Photoshop a barátom*

Ó igen, ez a másik kedvencem. Vicces, hogy photoshoppal vádolnak, mikor még csak nincs is a gépemen. Olyan szinten lassú, és buta gépem van, hogy szerintem ha el akarnám indítani a ps-t, a gépem felrobbanna. Az pedig szintén egy kritérium, hogy rohadtul nem értek hozzá. Annyi mindent lehet csinálni psel, hogy bele se mertem kezdeni a tanulásába. De hogy valami igazat is adjak, természetesen én is szerkesztem a képeim. Világosítom a bőröm, erősítem a színeket, ilyesmi. De azt hiszem elég sokan elmondhatják, hogy élőben is olyan vagyok, mint a képeken.

*Beképzelt vagyok mert vannak rajongóim* 

Hmpf. Mit is mondjak.. ez vicces. Nem vagyok valami világhíres, csudajó cosplayer, sőt, még csak coslplayernek se merem magam nevezni, mert nem érzem úgy, hogy elértem azt a szintet amit a többi cosplayes.. akkor ki is a beképzelt? Természeten, nagyon örülök neki hogy egy két ember azt vallja, én vagyok a kedvenc cpse, még akkor is ha csak udvariasságból mondja. De ettől nem leszek beképzelt, csak boldog. c:

*Külföldi cosplayer képek* 
Haha. Ez úgy merült fel, hogy megosztottam pár igen szép, igényes, jó minőségű képet magamról, amit az én drága fotósom csinált rólam conon az ő hiperszuper fényképezőjével. A kedves támadóm szerint olyan szépek a képek, hogy ez biztosan nem lehet magyar lány képe. Szóval, ez számomra igazán hízelgő volt:):D Igaz ami igaz, nem születhetnének ilyen jó képek rólam, ha nem találna meg a fotósom minden con alkalmával. Ezúton is nagyon szépen köszönöm Pekarek Istvánnak a képeket! c: <3

*Fake képek - videók*

Gondoltam, hogy véget vetek ennek a fake dumának úgy, hogy egy lapra ráírtam "igen, fake vagyok" és azzal fotóztam le magam. Természetesen előálltak egy csodás elmélettel, miszerint megkértem a külföldi lányt hogy pózoljon egy üres lappal, én meg rászerkesztettem a betűket a képre. Igen, szerintem is. Ezek után csináltam egy videót, amiben felvilágosítom a népet.

Sajnálom, elég béna videó lett. Előre elterveztem hogy mit fogok mondani, mivel ha nem így tennék, biztos hogy elrontom. Ezért van az, hogy hadarok. Szóval, emiatt elnézést. Elég szégyenlős vagyok ha videót kell csinálni :'3

Remélem mindent tisztáztunk. Én én vagyok, erre több ezernyi bizonyítékom van.

Most pedig pár szó azokhoz, akik mindig támogatnak, dicsérnek és biztatnak a cosplay terén;
Engedjétek meg hogy elmondjam; Imádlak titeket! Istenem, még ha csak páran is vagytok, olyan boldog vagyok, hogy néhány embernek én vagyok a kedvence! Vagy ha nem is a kedvenc, de akkor is. Súlyos önbizalom hiányban szenvedek, de ti segítetek abban, hogy ne hagyjam abba a cosplayes próbálkozásaim akkor se, ha sokan kritizálnak. Nagyon szépen köszönöm! c: Talán olykor alábecsülöm magam, beismerem. De mindig erőre kapok, már csak attól is ha legalább egy embernek tetszik az adott cosplay. És olyan jól esik, hogy másoknak tetszenek a béna kis próbálkozásaim:D
Szóval
KÖSZI KÖSZI KÖSZI!

Oh, és van még egy bizonyítékom arra, hogy nem külföldi -de még csak nem is képzeletbeli lény lennék; 
(Ottan vagyok 1:18 fele, kék szürke Cheshire cuccban. c:)
Yuriko csinált egy hiperszuper zenés cosplayes videót, és felkért hogy szerepeljek benne én is. Vicces volt, mert úgy szólított meg hogy; Oh, te vagy az a lány aki nem létezik! Akkor had videózzam le, hogy itt se vagy a conon! (vagy valami ilyesmi volt. Még hozzá is elért annak a híre, hogy fake vagyok. :'D)
Szóval neki is nagyon szépen köszönöm, hogy besűrítette a vigyorgó fejem a videóba. c:

Ennyi volna.

Ha lenne még bármi, amivel meg szeretnétek vádolni, csak rajta. ;)

Írógörcs 3.

Hát.. itt a folytatása az agyzsibbasztó történetemnek.

Köszönet mindenkinek, aki elolvassa. c:

Mindig attól félek, hogy csalódni fogtok az írásomban.. de azért, csak hogy tudjátok, nagyon igyekszem!˘˘

Kiabál, sikoltozik. 

Sosem láttam még ilyen gyönyörűnek. 

Az angyalkám eltűnt. A lány, aki mindig mosolyog, nevetgél, és segítőkész, már nincs többé. Egy káromkodó, fújtató démonná lett.

Míg ájult volt, a kezeit a feje fölött az ágyam rácsához bilincseltem. A lábait az ágy egy egy széléhez láncoltam, de nem olyan szorosan, hagytam neki el kis mozgásteret. Elvégre, nem lenne fer ha csak kifeszíteném, akár egy szőnyeget.

Sokáig volt eszméletlen. Talán 4-5 órán keresztül. Hoztam egy széket, és az ágy mellé helyeztem. Leültem, és vártam. Látni akartam az arckifejezését, mikor felébred. Néhány óra elteltével megmoccant, és halkan nyöszörgött. Gondolom a fejét ért sérülés miatt. Figyelmem teljesen rá irányítottam. Még csak pislogni se mertem, nehogy lemaradjak egy egy csodálatos arckifejezéséről. Lassan nyitogatta a szemeit, és homályosan körbepillantott. Láttam, hogy összezavarodott. Megmozdította a kezeit, ekkor fedezte fel, hogy meg van bilincselve. Szemei hirtelen elkerekedtek, pupillája összeszűkült, izmai megmerevedtek. Olyan tökéletes láncreakció indult végbe a testén, amilyet még sosem tapasztaltam. Felhúzta a lábait, de megcsörrentek a láncok és nem engedték tovább mozogni. Értetlenül pillantott körbe a szobába, és mikor megpillantott csodálatos félelem ült ki az arcára. Egészen elborzadt, mikor meglátott. Nyilván rögtön eszébe jutott minden, ami pár órával ezelőtt történt. Én elmosolyodtam. Nem tudtam visszatartani az örömöm. Felé nyúltam, mire ő összerezzent. Kisöpörtem az arcából néhány kósza barna tincset, hogy tökéletesen láthassam félelmét.
Mi ez az egész? -Kérdezte halkan, remegő hangon miközben szemeibe könny gyűlt. Nem értettem. Mégis miért sír? Hisz semmit sem tettem még. A könnyeit későbbre kellene tartogatnia.

Olyan boldog vagyok! -Mondtam neki mosolyogva. Eddig nem igazán ismertem a boldogság érzését, de biztos vagyok benne, hogy pont ilyen lehet boldognak lenni. Itt van velem, akire egész életemben vágytam, és azt tehetek vele, amit csak akarok. Jelenleg senki sem létezik számomra, csak ő és én. Ennél többet nem is akarhatnék. 

Mi van?.. Eressz el rögtön, te elmebeteg! -Hirtelen felkapta a vizet. A könnyei már el is párologtak, valószínűleg a szemében izzó tűz miatt. Dühös volt. Igazán dühös. Türelmetlenül kiabált velem, miközben kezeit és lábait vadul rángatta, hátha kiszabadul. Én pedig csak ültem, és néma izgalommal néztem, ahogy az osztály legjobbja, a legtökéletesebb és legokosabb lány a suliban most szégyentelenül lekáromkodja a csillagokat az égről. Te jó ég, ez az angyalka ez igazi tüzes démon! Az izgalma, a dühe, a félelme.. mindent éreztem. Átjárt, méghozzá olyan erővel mintha áramot vezetnének belém. Miután abbahagyta a hisztit, felálltam és az ágyhoz léptem. Újból összerezzent. Hiába mutatja magát erősnek, remeg, akár egy nyúl.

Kezemmel végigsimítottam az arcát. Nedves volt. A könnyei még nem száradtak fel teljesen. Tökéletes, kislányos arcát elcsúfította a kétségbeesés. De számomra így még gyönyörűbb volt, mint valaha. Arcáról lassan a nyakára tértem. Először csak végigsiklott rajta a kezem. A sebhely, ami a nyakán díszelgett lassan kezdett gyógyulni. Nem kellene begyógyulnia.. az egy pecsét, a mi csodálatos, elsöprő kapcsolatunk záloga! Hirtelen megmarkoltam a nyakát. Remegek. Olyan izgatott vagyok, hogy nem tudom meggátolni a remegésem. Nyeltem egyet, majd a torkára szorítottam. Először csak gyengéden, majd egyre erősebben, végül két kézzel. Szemeit összeszorította, fejét görcsösen rángatta jobbra balra. Bilincsei megcsörrentek, jelezve hogy ellenkezni akar, de nem tud. Éreztem, amint a teste megfeszül alattam. Egy elfúlt nyögést hallatott, miközben kezdett kifogyni a levegőből. Ez egy igazán fantasztikus hang volt, egészen megborzongtam tőle.Csak azt ismételte -Ne, ne, kérlek ne! Egészen addig, amíg már beszélni sem engedtem. Teste önkéntelenül rángatózott, a levegő hiány ott is bezavart. Láttam, ahogy az arca színt vált, és láttam hogy a szemei lassan fent akadnak. Az ájulás határáig akartam hajtani. Amint észrevettem, hogy már nem ellenkezik, teste elernyed hirtelen elengedtem.   Fuldokolva szívta magába a levegőt, szinte hallottam, ahogy a tüdeje hálálkodva növekszik a belé áramló kegyelem miatt.

Újból megtettem.

Háromszor, négyszer, ötször. Igen, pontosan ötször vezettem őt az ájulás szélére. Az első kettő után már ellenkezni is elfelejtett, csak hagyta magát, akár egy baba. A levegőhiány újból könnyeket csalt a szemébe, és csak halkan felsírt, mikor elhajoltam tőle és abbahagytam.

De ezzel még nincs vége. 

Kisétáltam a szobából. Egyrészt azért, hogy megkeressem a szikét, ami még anyáé volt. Másrészt pedig azért, hogy reményt adjak az én kis angyalomnak. Ha eltűnök 25-30 percre, talán azt hiszi, nem is vagyok itt, és talán megpróbál kiszabadulni. Az igazán mesés lenne! Így miután megtaláltam a szikét, kulcsot csörgettem és becsaptam egy ajtót, mintha elmentem volna itthonról. 10 percig még ő is csöndben volt, de aztán hallottam, ahogy csörögnek a láncok. Csöndesen odaosontam, és figyeltem, mit tesz. Egészen groteszk módon csavarta ki a testét, hátha ki tudja húzni a kezét a bilincsből. Annyit kapálózott már, hogy a bilincs belevájt a csinos kis csuklójába. Úgy kúszott, csúszott és forgolódott az ágyon akár egy kígyó. Közben halkan nyöszörgött, és nyelte a könnyeit. Eszméletlen látványt nyújtott!
Miután meguntam hogy csak kukkolok mint valami vén perverz, hirtelen belöktem az ajtót és besétáltam. Ő annyira megijedt, hogy felsikoltott.

Hát még mikor meglátta a szikét a kezemben..

Tökéletes elégedettség töltött el, mikor láttam, hogy fél tőlem. Senki sem mozgatta meg úgy a fantáziám, mint ő. Senki mással nem akartam ilyen kapcsolatot, csak vele.
Mert ő az én tündérem, a hercegnőm, az angyalkám!
Egy angyal, aki be fog hódolni nekem, igen!

Írógörcs 2.

Ühm. Hali.

Közkívánatra folytatom az előző történetet.

[El se hiszem hogy vannak emberek, akiknek tetszett.. köszönöm szépen a dicséreteket. c: Pedig nagyon féltem közzé tenni igazából, mivel hát, első próbálkozás, és annyi tehetséges író van a neten hogy nekem inkább el kéne bújnom, vagy ilyesmi. :'3]

Ebben a részben nincs szadizmus, ez még csak az előkészítése. Majd a kövi részben beindul. c: 

Feldúlt tekintet..

Istenem, olyan édes!

Miután csaknem kiharaptam egy darabot a nyakából, úgy gondoltam, igazi engedelmes háziállat lesz. Reméltem, hogy fülét farkát behúzva lesi majd gazdája minden parancsát, mert fél.
Lassan elhajoltam tőle, és megtörölgettem a szám, ami még az ő vérétől csillogott. Izgatott voltam. Most mi lesz? Most már megtehetek bármit, amit akarok. Már úgy is tisztában van azzal, hogy nem vagyok normális. Kezét a nyakára szorította, ami még mindig vérzett. Hosszú percekig ültünk egymással szemben, mozdulatlanul. Óráknak tűnt. Végül mozdultam egyet irányába, mire ő is megmozdult. Mintha csak táncolnánk. Ő menekül, én üldözöm. Tökéletes szinkronban voltunk. Sosem volt még ilyen erős kötelék köztünk. Én voltam a vadász, ő pedig a nyúl, akit meg akartam szerezni. Éreztem a félelmét, éreztem, ahogy a gyomra görcsöl, és ahogy minden izma megfeszül. Egek, sosem felejtem el ezt a percet! Izgultam, de féltem is. Nem tudtam mit fogok tenni, hogy ő mit fog tenni. Feltöltöttek a vegyes érzelmek. Az üres lelkem végre igazi érzelmeket kapott.

Újból megmozdultam, ezúttal a karom nyújtottam felé. Meg akartam érinteni a riadt, hófehér arcát. Ő felmorrant, akár egy kutya, elütötte a kezem az arcától és felpattant az ágyról. Ijedt volt, és dühös. Micsoda tekintet, atya ég! A szoba másik végébe hátrált. Nem menekülhet. Az ajtó éppen mögöttem van, én pedig nem fogom kiengedni. A tekintetem végigvezettem a polcokon, az ágyon, a széken. Kerestem valamit, amivel megállíthatom. Innen nem juthat ki, nem nem nem. Láttam, hogy ő is hasonlóképp tett, mint én; tekintete ide oda cikázott, azt nézte, mit ragadhatna meg, amivel majd megállít és kimenekül a szobából. Elmosolyodtam. Ez az én terepem.

Nem győzhet.
Ismét hosszú percekig ácsorogtunk egymással szemben. Azt hittem, hogy majd faggatni fog hogy miért tettem, mi a bajom. De semmi. Talán mindvégig sejtette, hogy nem vagyok normális? Láttam, hogy alig bír megállni a lábán. Valószínűleg a vérveszteség és a stressz miatt. Visszapillantottam a polcra. Volt ott egy hatalmas üveg, tele ékszerekkel. Tökéletes. Hirtelen megmarkoltam az üveget, és felé siettem. Ő ijedten rezzent össze, fegyver hiányában erősen összeszorította a szemeit, összehúzta magát és azt kiáltotta; Ne! Édes istenem. Micsoda kétségbe esett reakció! Könnyű dolgom volt. Amint odaértem, átsuhant az ajkaimon egy vigyor. Az enyém vagy! A fejem felé emeltem a nehéz üveget, és hirtelen a fejéhez vágtam. Széttört. Cikáznak a szilánkok. Basszameg, vérzik a kezem. Mindegy.

Angyalka a földön, eszméletlenül.

Egy-null.

Miután megbizonyosodtam róla hogy elájult, mélyet lélegeztem. Megtettem. Megtettem, amire négy éve vártam.. végre az enyém lett! Négy év sóvárgás, vágyakozás, szenvedés után most itt van, és azt tehetek vele, amit csak akarok. Mivel szerencsétlenül törtem szét fején az üveget, magamat is megvágtam. Először megtisztogattam a sebem, majd bekötöztem. Tudtam, hogy ennyi idő alatt nem fog magához térni. Erős ütést kapott, azt hiszem még az ő feje is vérzik. De nem érdekel, amíg kívül gyönyörű marad. Miután végeztem a sérülésemmel, rá pillantottam. Rögtön elájult, amint leütöttem. Arccal a földre esett. Remélem, azért nem esett baja. Igazán nagy kár lenne. Odasétáltam hozzá, és a lábammal fordítottam át a hátára. Lágyan elmosolyodtam. Remek. Ugyanolyan tökéletes, mint eddig. Ezek után felfektettem őt az ágyra, majd a szekrényemhez léptem. Tele volt szadista eszközökkel, bár sosem számítottam rá hogy eljön a nap, mikor használhatom őket. Én csak.. gyűjtögettem. És lám, most milyen jól jönnek. Elővettem egy bilincset. Úgy értem, egy igazi bilincset. Nem azt a pár forintos szőrös vackot, ami egy perc alatt ketté törik. Elővettem még két láncot, majd becsuktam a szekrény ajtót. Az ágyhoz léptem, és mindent előkészítettem, hogy mire felébred, esélye se legyen a menekülésre.
Gyerünk, kelj már fel angyalkám!

Játszani akarok veled!



Amennyiben van rá igény, lesz folytatás.˘˘

Írógörcs.

Ehm, nos.. izé.. szóval, rám jött az írhatnék. A történet írhatnék. 

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy;

-egyáltalán nem értek hozzá.

-a szókincsem egy légyével vetekszik.

-helyesírás nuku.

-yuri (lány x lány) és szadista jelenetek találhatóak benne.

Itt van.

A szobámban. Itt, épp előttem.

Olyan közel vagyok hozzá, hogy az illatát is tisztán érzem. Nem a parfümjét, nem hiszem, hogy van rajta.. csak az ő édes illatát. Ezer illat közül is felismerném. Itt van, mert én azt akartam, hogy itt legyen. A monitoron lévő filmre irányul a figyelme, így észre sem veszi, hogy engem egészen más köt le. Törökülésben ül az ágyon, vékonyka alakja csaknem áttetszően hat. Olyan, mint egy angyal. El sem hiszem, hogy egy angyal ül az ágyamon. Tekintetem  kecses, fehér nyakán állapodik meg. Hosszú barna haja fel van csatolva, csak néhány tincs kúszik le játékosan a vállára, hátára. De a nyaka tökéletesen védtelen. Mintha direkt nekem hagyta volna így. Mintha csak arra kérne, hogy harapjak belé. Megborzongtam kicsit, és megráztam a fejem. Erre felfigyelt, és hátrapillantott. Tekintetem találkozott az ő gyönyörű, kék szemeivel. Esküszöm, még sosem láttam ilyen kék szemeket. Kontaktlencse nélkül is gyönyörűek voltak. Azt kérdezte, minden rendben? Nem, semmi sincs rendben. Itt ülsz előttem, védtelenül, és még csak fogalmad sincs arról, miért hívtalak ma át. Elengedtem egy halvány mosolyt, és bólintottam. Csak kirázott a hideg.- Feleltem. Ő viszonozta a mosolyomat, majd ismét a monitor felé pillantott. Én pedig ismét a nyakára. Idegesen haraptam az ajkamba. Olyan hívogató, a fenébe is! Miért mutogatod nekem a gyönyörű fehér nyakad? Játszol velem? Próbára teszel? Dehogy. Fogalmad sincs róla, milyen beteg vagyok. Hogy hányszor gondolok rád.. nem tudod. Azt hiszed, egy egyszerű barát vagyok.. Tévedsz. Egy perverz vagyok. Beteg vagyok.

Lehunytam a szemeim, és mélyet lélegeztem. A film lassan véget ér, ha nem teszem meg most, talán soha többé nem lesz rá alkalmam. Elvégre, ezért hívtam át. Többször is volt nálam, de akkor ellen álltam a kísértésnek. De ma nem. Ma megteszem. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, majd a nyakához hajoltam, én finoman belecsókoltam. Épp olyan puha a bőre, amilyennek képzeltem. Csodálatos. Rögtön hátrakapta a tekintetét, és összezavarodva, talán kissé ijedten nézett rám. Hát persze. Persze, hogy nem érti meg. Mindketten lányok vagyunk, ráadásul barátnők, nem igaz? Nem. Ez egy álca. Ez a hazugságok tárháza. Nem mondhatok igazat, nem tehetem, különben megutálna.. biztosan, egészen biztosan megutálna..

De már késő.

Láttam, hogy beszédre nyitja a száját.. nyilván megkérdezné, hogy mégis mit művelek. De nem engedem, hogy megszólaljon. Ismét a nyakához hajolok, és kíméletlenül belemélyesztem fogaim a fehér húsba. Isteni. Egészen addig harapom, amíg egy halk roppanással át nem szakítom a bőrét. A számat elönti vérének fémes íze. Mennyei, csodálatos! Akár egy vámpír, úgy nyelem a számba áramló vért. A teste megrándul, ijedten nyög fel. Mi a fenét csinálsz? Ez fáj! -Kérdezi tőlem ijedten, miközben erősen fejbe vág, annak reményében, hogy majd elengedem. De nem tettem. Még erősebben martam a nyakába. Láttam, ahogy a szemeibe könny gyűlik, és újból megütött, hátha ezúttal elengedem. Még, még, még! Többet akarok! Szét akarom cincálni, azt akarom hogy darabjaira hulljon!
Elég már! -Kiáltott fel hangosabban. Hangja remegett. Talán megijesztettem? Nem akartam.. vagy mégis? Istenem, nem vagyok normális. Élvezem, hogy fél. Remeg a teste, a szemei könnyesek. Abbahagyta az ütlegelésem, mert látta, hogy nincs értelme. Nem engedtem el a nyakát. Sehol sincs az előbbi nyugodt, édes kis angyalkám, aki a filmre koncentrált. Csak engem nézett, velem foglalkozott, minden gondolatát én töltöttem ki. A csodálatos fehér nyaka immáron sebzetten, fognyomokkal díszítve és vértől mocskosan csillogott a monitor pislákoló fényében. Iszonyatosan élvezem!
Egészen biztosan.. nem vagyok normális.
Ennyivel nem elégszem meg.
Többet akarok.

Egyenlőre ennyi tellett tőlem. Terveim között van, hogy megírom azt is, mi történik majd ezután, de jelenleg ennyihez volt erőm. c: Remélem, nem lett nagyon borzalmas. Ez az első próbálkozásom, mivel.. tényleg nem tudok szépen fogalmazni. ._. 

helló nép.

Heyho. c: 

Első bejegyzés, huh.. sosem tudom, mivel kezdjem. Igazából, jobb lenne nem éjszaka nekiállni blogot készíteni, de hát..ez jellemző rám. Most nem fogok semmi lényegesről rizsázni, azt majd máskor, ha lesz rá elég időm. Jelenleg örülök, hogy egyáltalán idáig eljutottam. Holnap meló, szóval alakítottam kicsit a blogon, meg most firkálok valamit ide, hogy ne legyen teljesen pucér, aztán holnap ha hazaértem, rendbe szedem kicsit.c: Nem tudom mire számítsak, hogy lesz e bárki is, aki feltéved ide, de annyira nem is foglalkoztat.

A blog egyébként -számításaim szerint- az animeconos élményekről, a cosplayes tapasztalatokról és néhány anime manga kritikáról fog szólni. Úgy sincs más, amihez értenék. oh igen, és néha néha megosztom egy egy rajzom veletek, mert miért is ne. c: Tessék, kezdésképp ez mai félkész alkotás;