Írógörcs 2.

Ühm. Hali.

Közkívánatra folytatom az előző történetet.

[El se hiszem hogy vannak emberek, akiknek tetszett.. köszönöm szépen a dicséreteket. c: Pedig nagyon féltem közzé tenni igazából, mivel hát, első próbálkozás, és annyi tehetséges író van a neten hogy nekem inkább el kéne bújnom, vagy ilyesmi. :'3]

Ebben a részben nincs szadizmus, ez még csak az előkészítése. Majd a kövi részben beindul. c: 

Feldúlt tekintet..

Istenem, olyan édes!

Miután csaknem kiharaptam egy darabot a nyakából, úgy gondoltam, igazi engedelmes háziállat lesz. Reméltem, hogy fülét farkát behúzva lesi majd gazdája minden parancsát, mert fél.
Lassan elhajoltam tőle, és megtörölgettem a szám, ami még az ő vérétől csillogott. Izgatott voltam. Most mi lesz? Most már megtehetek bármit, amit akarok. Már úgy is tisztában van azzal, hogy nem vagyok normális. Kezét a nyakára szorította, ami még mindig vérzett. Hosszú percekig ültünk egymással szemben, mozdulatlanul. Óráknak tűnt. Végül mozdultam egyet irányába, mire ő is megmozdult. Mintha csak táncolnánk. Ő menekül, én üldözöm. Tökéletes szinkronban voltunk. Sosem volt még ilyen erős kötelék köztünk. Én voltam a vadász, ő pedig a nyúl, akit meg akartam szerezni. Éreztem a félelmét, éreztem, ahogy a gyomra görcsöl, és ahogy minden izma megfeszül. Egek, sosem felejtem el ezt a percet! Izgultam, de féltem is. Nem tudtam mit fogok tenni, hogy ő mit fog tenni. Feltöltöttek a vegyes érzelmek. Az üres lelkem végre igazi érzelmeket kapott.

Újból megmozdultam, ezúttal a karom nyújtottam felé. Meg akartam érinteni a riadt, hófehér arcát. Ő felmorrant, akár egy kutya, elütötte a kezem az arcától és felpattant az ágyról. Ijedt volt, és dühös. Micsoda tekintet, atya ég! A szoba másik végébe hátrált. Nem menekülhet. Az ajtó éppen mögöttem van, én pedig nem fogom kiengedni. A tekintetem végigvezettem a polcokon, az ágyon, a széken. Kerestem valamit, amivel megállíthatom. Innen nem juthat ki, nem nem nem. Láttam, hogy ő is hasonlóképp tett, mint én; tekintete ide oda cikázott, azt nézte, mit ragadhatna meg, amivel majd megállít és kimenekül a szobából. Elmosolyodtam. Ez az én terepem.

Nem győzhet.
Ismét hosszú percekig ácsorogtunk egymással szemben. Azt hittem, hogy majd faggatni fog hogy miért tettem, mi a bajom. De semmi. Talán mindvégig sejtette, hogy nem vagyok normális? Láttam, hogy alig bír megállni a lábán. Valószínűleg a vérveszteség és a stressz miatt. Visszapillantottam a polcra. Volt ott egy hatalmas üveg, tele ékszerekkel. Tökéletes. Hirtelen megmarkoltam az üveget, és felé siettem. Ő ijedten rezzent össze, fegyver hiányában erősen összeszorította a szemeit, összehúzta magát és azt kiáltotta; Ne! Édes istenem. Micsoda kétségbe esett reakció! Könnyű dolgom volt. Amint odaértem, átsuhant az ajkaimon egy vigyor. Az enyém vagy! A fejem felé emeltem a nehéz üveget, és hirtelen a fejéhez vágtam. Széttört. Cikáznak a szilánkok. Basszameg, vérzik a kezem. Mindegy.

Angyalka a földön, eszméletlenül.

Egy-null.

Miután megbizonyosodtam róla hogy elájult, mélyet lélegeztem. Megtettem. Megtettem, amire négy éve vártam.. végre az enyém lett! Négy év sóvárgás, vágyakozás, szenvedés után most itt van, és azt tehetek vele, amit csak akarok. Mivel szerencsétlenül törtem szét fején az üveget, magamat is megvágtam. Először megtisztogattam a sebem, majd bekötöztem. Tudtam, hogy ennyi idő alatt nem fog magához térni. Erős ütést kapott, azt hiszem még az ő feje is vérzik. De nem érdekel, amíg kívül gyönyörű marad. Miután végeztem a sérülésemmel, rá pillantottam. Rögtön elájult, amint leütöttem. Arccal a földre esett. Remélem, azért nem esett baja. Igazán nagy kár lenne. Odasétáltam hozzá, és a lábammal fordítottam át a hátára. Lágyan elmosolyodtam. Remek. Ugyanolyan tökéletes, mint eddig. Ezek után felfektettem őt az ágyra, majd a szekrényemhez léptem. Tele volt szadista eszközökkel, bár sosem számítottam rá hogy eljön a nap, mikor használhatom őket. Én csak.. gyűjtögettem. És lám, most milyen jól jönnek. Elővettem egy bilincset. Úgy értem, egy igazi bilincset. Nem azt a pár forintos szőrös vackot, ami egy perc alatt ketté törik. Elővettem még két láncot, majd becsuktam a szekrény ajtót. Az ágyhoz léptem, és mindent előkészítettem, hogy mire felébred, esélye se legyen a menekülésre.
Gyerünk, kelj már fel angyalkám!

Játszani akarok veled!



Amennyiben van rá igény, lesz folytatás.˘˘