Írógörcs 4.

Ímhol lőn' a folytatás. c: Remélem tetszeni fog. 

Keservesen zokog.

A lepedő a vérétől mocskos. Egyszerre undorító és fenséges látvány.
Hát igen.. erre még én sem számítottam. Amikor szikével a kezemben jelentem meg a szobában, úgy terveztem, csak ráijesztek kicsit.. azt hiszem, talán túlzásba estem. De mindegy, nem érdekel. Elvégre már megtörtént, és nincs mit megbánnom rajta.
Mikor beléptem, és megpillantotta a szikét, ijedten kapta rám gyönyörű kék szemeit. Ne ne, kérlek! Nem fogom megpróbálni többet, esküszöm! -Esdekel folyamatosan. Milyen édes! Azt hiszi meg akarom büntetni amiért el akart szökni. De igazság szerint csupán élvezem a látványt, ahogy fél. Ilyenkor a test nagyon vicces látványt nyújt. Szüntelen remeg, pupillái beszűkültek, tekintetét elhomályosítja a könny. Csuklóját már véresre marta a bilincs, de még csak meg sem érezte, hisz a félelem elnyomja a fájdalmat. Felé tartottam a szikét, mire felsikoltott. Ennyi. Nem is kellett csinálnom semmit, de ő már sikít és könyörög. Ha már csak a vágóeszköz látványa ilyen reakciót vállt ki belőle, mi lesz, ha meg is vagdosom kicsit?

Nem bírtam ellenállni a kísértésnek.

Mivel ki volt kötözve, nem volt nehéz dolgom, egyszerűen felé emelkedtem az ágyon. A csípőjén helyezkedtem el és ültem le, hogy ne tudjon nagyon mozogni. Mivel mostanság nagyon meleg van, lengén volt felöltözve. Egy halvány rózsaszín selyemblúz volt rajta, és egy koptatott farmer rövidnadrág, ami tökéletes rálátást engedett hosszú, karcsú lábaira. Nyugodtan kezdhettem volna a lábaival is, ha már úgyis szabadon vannak, de most kényelmesen helyet foglaltam a csípőjén, nem volt kedvem lejjebb csúszni. Felemeltem a szikét és egy könnyed mozdulattal levágtam róla a felsőt. Az éles eszköz olyan mohón szaladt végig a finom selyem anyagon, mintha önálló akarata lenne. Éreztem, amint behúzza a hasát. Nem akarta hogy megvágjam, miközben a felsőjével babrálok. Száját összeszorította, tudtam hogy fél de ennek nem akart hangot adni. Amint levarázsoltam róla a felsőt szemeim elé tárult csipkés melltartója és a makulátlan fehér, feszes hasa, amely a fekvő helyzettől egészen beesett. Vékony bőrén át játékosan kirajzolódtak a bordái, lejjebb pedig a medencecsontja ágaskodott ki türelmetlenül. Ujjaimmal végigzongoráztam a bordák mélyedésein. Az érintésemtől annyira megijedt, hogy összeszorította a szemeit is. Az én drága angyalkám teljesen az ujjai köré csavar ezekkel a hihetetlen reakciókkal. Azon törtem a fejem, mégis hol vágjam meg először.. annyi lehetőségem van, nem is tudom.. A kulcscsontja, a bordái, az alhasa.. mind olyan hívogató. Nagyot nyeltem idegességemben. A szike óhatatlanul remegett a kezemben, miközben a bőréhez közeledtem. Ő pedig annyira behúzta a hasát amennyire ha lehetett, hátha így majd nem tudom bántani.. tévedett. 

Egy éles sikoly töltötte be a kicsiny szobámat. Engem pedig elöntött az adrenalin. Az éles kis szerszámot végül az legalsó bordája mentén húztam végig, csinos kis vörös csíkot hagyva magam után. Nem nyomtam hozzá olyan erősen, hogy bármilyen szervet érintsek, de ahhoz épp elég volt, hogy szétnyíljon és beleláthassak a mély sérülésbe. A hasa közepétől egészen az oldaláig vágtam fel. Megbabonázva néztem a sérülést. A fémes, mélyvörös vér úgy bugyogott ki a testéből, mintha mindig is erre várt volna. Arra, hogy valaki kiszabadítsa a test fogságából. És most hogy ez megtörtént, arra folydogál amerre akar. Végig a kemény bordákon, a puha, feszes hason beleivódva a lepedőbe, mintegy csendes és nyugodt pihenőt találva magának. Mennyit, de mennyit képzelegtem erről a pillanatról.. százszor, ezerszer jobban élvezem, mint azt valaha is képzeltem. Tekintetem nagy nehezen angyalka arcára vezettem. Sírt. Nem is, inkább zokogott. Csak úgy nyelte a könnyeit miközben teste úgy rázkódott, mintha áramütés érte volna. Az ajkamba haraptam izgalmamban, és a sebre pillantottam ismét. Odaillesztettem a szikét a másik oldalra, és egy ugyanolyan bemetszés ejtettem, csak éppen a másik oldalon. Egy újabb sikoly. Újabb könnyzuhatag. Újabb görcsös rángatózás. Imádom, imádom, imádom! Ez a seb kissé mélyebb lett, mint az előző. Nem vagyok túl precíz.. ennek nem örülök. Ha valamit csinálok, az legyen tökéletes. Így a másik sérülésre pillantottam, és újból végigvágtam hogy ugyanolyan mély legyen, mint a másik. Rendben, lett két tökéletes vágásom. Sikoly sikoly hátán. Ezt már szeretem.

Lassan közelebb hajoltam az arcához. Közelről, egészen közelről akartam látni, ahogy szenved. Angyal ezzel ellentétben ismét tüzes szemekkel nézett fel rám, mint aki mindig csak erre várt.. hirtelen megszédültem. Az én angyalom olyan erővel fejelt meg, hogy majdnem lepördültem róla, és akkor a földön végeztem volna. Belém nyílalt a fájdalom, de ugyanakkor az izgalom is.. Végre, ez az! Ha csak feküdne, mint egy hulla egyáltalán nem élvezném. Ráadásul nem lep meg, hogy értékelem a fájdalom érzését, elvégre évekig vagdostam a combomat. Nem azért, mert meg akartam halni, félreértés ne essék. Csupán így vezettem le a szadista ösztöneimet. Amikor arra gondoltam, hogy valaki mást akarok bántani, magam vágtam meg, hogy felfogjam, ez nem jó dolog. Láthatóan szart se használt az elméletem. Hogy a fenébe lehet valami rossz dolog, ami ennyi izgalmat és örömöt okoz nekem? Az csak jó lehet, nem? 

Miután megfejelt, elkaptam a hajánál fogva és erősen belemarkoltam, ahogy a filmekben szoktuk látni. A másik kezem ökölbe szorítottam, és arcon vágtam. Nem vagyok túl erős, de ez egy olyan jól irányzott erős ütés volt, hogy egy foga bánta, és felrepedt a szája. Láttam, ahogy elborzad az arca és kis híján elájul. Miután a szája megtelt vérrel elhajolt, köpött egyet és ezzel együtt a foltos, vértől mocskos lepedőmre hullott a foga is. Újból megmarkoltam a szikét, és belevágtam.. újra és újra.

Mire feleszméltem, angyalka elájult a fájdalomtól. 

Széttrancsíroztam az egész felsőtestét.. egy, kettő, három.. azt hiszem tizenhat vágást ejtettem rajta. Ijesztő látvány volt. Át a bordáin, a köldökén, az oldalán.. ezt tényleg én tettem? Mi a fasz?.. Nem.. nem emlékszem rá.
Ezek nem szép, tiszta vágások..
Ez nem lehettem én.