Írógörcs.

Ehm, nos.. izé.. szóval, rám jött az írhatnék. A történet írhatnék. 

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy;

-egyáltalán nem értek hozzá.

-a szókincsem egy légyével vetekszik.

-helyesírás nuku.

-yuri (lány x lány) és szadista jelenetek találhatóak benne.

Itt van.

A szobámban. Itt, épp előttem.

Olyan közel vagyok hozzá, hogy az illatát is tisztán érzem. Nem a parfümjét, nem hiszem, hogy van rajta.. csak az ő édes illatát. Ezer illat közül is felismerném. Itt van, mert én azt akartam, hogy itt legyen. A monitoron lévő filmre irányul a figyelme, így észre sem veszi, hogy engem egészen más köt le. Törökülésben ül az ágyon, vékonyka alakja csaknem áttetszően hat. Olyan, mint egy angyal. El sem hiszem, hogy egy angyal ül az ágyamon. Tekintetem  kecses, fehér nyakán állapodik meg. Hosszú barna haja fel van csatolva, csak néhány tincs kúszik le játékosan a vállára, hátára. De a nyaka tökéletesen védtelen. Mintha direkt nekem hagyta volna így. Mintha csak arra kérne, hogy harapjak belé. Megborzongtam kicsit, és megráztam a fejem. Erre felfigyelt, és hátrapillantott. Tekintetem találkozott az ő gyönyörű, kék szemeivel. Esküszöm, még sosem láttam ilyen kék szemeket. Kontaktlencse nélkül is gyönyörűek voltak. Azt kérdezte, minden rendben? Nem, semmi sincs rendben. Itt ülsz előttem, védtelenül, és még csak fogalmad sincs arról, miért hívtalak ma át. Elengedtem egy halvány mosolyt, és bólintottam. Csak kirázott a hideg.- Feleltem. Ő viszonozta a mosolyomat, majd ismét a monitor felé pillantott. Én pedig ismét a nyakára. Idegesen haraptam az ajkamba. Olyan hívogató, a fenébe is! Miért mutogatod nekem a gyönyörű fehér nyakad? Játszol velem? Próbára teszel? Dehogy. Fogalmad sincs róla, milyen beteg vagyok. Hogy hányszor gondolok rád.. nem tudod. Azt hiszed, egy egyszerű barát vagyok.. Tévedsz. Egy perverz vagyok. Beteg vagyok.

Lehunytam a szemeim, és mélyet lélegeztem. A film lassan véget ér, ha nem teszem meg most, talán soha többé nem lesz rá alkalmam. Elvégre, ezért hívtam át. Többször is volt nálam, de akkor ellen álltam a kísértésnek. De ma nem. Ma megteszem. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, majd a nyakához hajoltam, én finoman belecsókoltam. Épp olyan puha a bőre, amilyennek képzeltem. Csodálatos. Rögtön hátrakapta a tekintetét, és összezavarodva, talán kissé ijedten nézett rám. Hát persze. Persze, hogy nem érti meg. Mindketten lányok vagyunk, ráadásul barátnők, nem igaz? Nem. Ez egy álca. Ez a hazugságok tárháza. Nem mondhatok igazat, nem tehetem, különben megutálna.. biztosan, egészen biztosan megutálna..

De már késő.

Láttam, hogy beszédre nyitja a száját.. nyilván megkérdezné, hogy mégis mit művelek. De nem engedem, hogy megszólaljon. Ismét a nyakához hajolok, és kíméletlenül belemélyesztem fogaim a fehér húsba. Isteni. Egészen addig harapom, amíg egy halk roppanással át nem szakítom a bőrét. A számat elönti vérének fémes íze. Mennyei, csodálatos! Akár egy vámpír, úgy nyelem a számba áramló vért. A teste megrándul, ijedten nyög fel. Mi a fenét csinálsz? Ez fáj! -Kérdezi tőlem ijedten, miközben erősen fejbe vág, annak reményében, hogy majd elengedem. De nem tettem. Még erősebben martam a nyakába. Láttam, ahogy a szemeibe könny gyűlik, és újból megütött, hátha ezúttal elengedem. Még, még, még! Többet akarok! Szét akarom cincálni, azt akarom hogy darabjaira hulljon!
Elég már! -Kiáltott fel hangosabban. Hangja remegett. Talán megijesztettem? Nem akartam.. vagy mégis? Istenem, nem vagyok normális. Élvezem, hogy fél. Remeg a teste, a szemei könnyesek. Abbahagyta az ütlegelésem, mert látta, hogy nincs értelme. Nem engedtem el a nyakát. Sehol sincs az előbbi nyugodt, édes kis angyalkám, aki a filmre koncentrált. Csak engem nézett, velem foglalkozott, minden gondolatát én töltöttem ki. A csodálatos fehér nyaka immáron sebzetten, fognyomokkal díszítve és vértől mocskosan csillogott a monitor pislákoló fényében. Iszonyatosan élvezem!
Egészen biztosan.. nem vagyok normális.
Ennyivel nem elégszem meg.
Többet akarok.

Egyenlőre ennyi tellett tőlem. Terveim között van, hogy megírom azt is, mi történik majd ezután, de jelenleg ennyihez volt erőm. c: Remélem, nem lett nagyon borzalmas. Ez az első próbálkozásom, mivel.. tényleg nem tudok szépen fogalmazni. ._.